„Jelen kell lenned, hogy nyerj”

A The Wooster GroupnĂĄl tĂśltĂśtt időm szerĂŠny kezdetĂŠn gyakran nagyon kevĂŠs nĂŠzőnk volt. Az volt a szabĂĄly: ha tĂśbb a szĂ­nĂŠsz, mint a nĂŠző, lemondhatjuk az előadĂĄst. De sosem tettĂźk. TĂśbb tĂĄrsulati tagunk nem is volt kĂŠpzett szĂ­nĂŠsz; kĂźlĂśnbĂśző szakmai hĂĄtterekből jĂśttek, hogy egyĂźtt csinĂĄljanak szĂ­nhĂĄzat – Ă­gy a „show must go on” nem feltĂŠtlenĂźl volt a jelszavunk, mĂŠgis kĂśtelessĂŠgĂźnknek ĂŠreztĂźk, hogy talĂĄlkozzunk a kĂśzĂśnsĂŠggel.

Gyakran Ăşgy volt, hogy napkĂśzben prĂłbĂĄltunk, este pedig kĂśzĂśnsĂŠg előtt megmutattuk a fĂŠlkĂŠsz produkciĂłt. Előfordult, hogy ĂŠvekig dolgoztunk egy előadĂĄson, kĂśzben pedig korĂĄbbi turnĂŠink bevĂŠteleiből tartottuk fenn magunkat. Évekig dolgozni egy-egy darabon szĂĄmomra sokszor fĂĄrasztĂł volt, a prĂłbĂĄk megterheltek, de ezek a fĂĄzisbemutatĂłk mindig izgalmasak maradtak – mĂŠg akkor is, ha a kĂśzĂśnsĂŠg szerĂŠny lĂŠtszĂĄma lesĂşjtĂł Ă­tĂŠletet mondott a munkĂĄnk ĂŠrdekessĂŠgĂŠről. MĂŠgis ez ĂŠbresztett rĂĄ arra, hogy a tanĂşkĂŠnt jelenlĂŠvő kĂśzĂśnsĂŠg ad a szĂ­nhĂĄznak ĂŠrtelmet ĂŠs ĂŠletet.

Ahogy a szerencsejĂĄtĂŠkterem felirata mondja: „JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” A valĂłs időben, kĂśzĂśsen ĂĄtĂŠlt alkotĂĄs – lehet, hogy előre komponĂĄlt ĂŠs megtervezett, de estĂŠről-estĂŠre mĂŠgis mĂĄs – ez a szĂ­nhĂĄz nyilvĂĄnvalĂł ereje. TĂĄrsadalmi ĂŠs politikai ĂŠrtelemben a szĂ­nhĂĄz soha nem volt ennyire fontos ĂŠs lĂŠtfontossĂĄgĂş Ăśnmagunk ĂŠs a vilĂĄg megĂŠrtĂŠsĂŠben.

A nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Én is naponta használom a számítógépet, még ha nem is vagyok fent a közösségi hálón; rákerestem már magamra színészként, és a mesterséges intelligenciához is fordultam információért. De vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. Bár bizonyos technológiák jól szolgálhatnak minket, az a probléma, hogy nem tudjuk, ki van a kommunikációs kör másik végén, nagyon mélyen hat, és hozzájárul az igazság és a valóság válságához. Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni. Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak.

SzĂ­nĂŠszkĂŠnt ĂŠs szĂ­nhĂĄzi emberkĂŠnt tovĂĄbbra is hiszek a szĂ­nhĂĄz erejĂŠben. Egy olyan vilĂĄgban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollĂĄlĂłbbnak ĂŠs erőszakosabbnak tĹąnik, a mi feladatunk az, hogy elkerĂźljĂźk a szĂ­nhĂĄz leĂŠrtĂŠkelődĂŠsĂŠt: ne csak egy kereskedelmi vĂĄllalkozĂĄs legyen, ami figyelemelterelő szĂłrakoztatĂĄsra ĂŠpĂźl, ĂŠs ne is csak a hagyomĂĄnyok szĂĄraz, intĂŠzmĂŠnyes őrzője, inkĂĄbb erősĂ­tsĂźk azt a kĂŠpessĂŠgĂŠt, hogy embereket, kĂśzĂśssĂŠgeket, kultĂşrĂĄkat kapcsoljon Ăśssze – ĂŠs mindenekelőtt, hogy kĂŠrdĂŠseket tegyen fel arrĂłl, merre tartunk…

A jĂł szĂ­nhĂĄz rĂĄkĂŠrdez a megszokott gondolkodĂĄsi mintĂĄinkra, ĂŠs ĂśsztĂśnĂśz, hogy elkĂŠpzeljĂźk, mire vĂĄgyunk igazĂĄn. TĂĄrsas lĂŠnyek vagyunk, biolĂłgiailag a kapcsolĂłdĂĄsra teremtve. Minden ĂŠrzĂŠkszervĂźnk egy lehetősĂŠg a kapcsolĂłdĂĄsra ĂŠs ezeken keresztĂźl vĂĄlik egyre vilĂĄgosabbĂĄ, hogy kik is vagyunk. A szĂ­nhĂĄz mint ĂśsszmĹąvĂŠszeti forma a tĂśrtĂŠnetmesĂŠlĂŠsen, a lĂĄtvĂĄnyon, a nyelven, a mozgĂĄson, a tĂŠren keresztĂźl kĂŠpes megmutatni nekĂźnk, milyen volt, milyen most ĂŠs milyen lehetne a vilĂĄgunk.”