Igazi csemegĂŠhez nyĂşlt a salgĂłtarjĂĄni Zenthe Ferenc SzĂnhĂĄz az óÊv utolsĂł hĂłnapjĂĄnak derekĂĄn, amikor az idehaza is kedvelt drĂĄmĂĄt, Ugo Betti 1946-ban papĂrra vetett BĹąntĂŠny a Kecskeszigeten-jĂŠt mutatta be a kamaratermĂŠben.
MĂĄtĂŠ KrisztiĂĄn rendezĂŠsĂŠben a cselekmĂŠny ĂŠs a mĂśgĂśttes mondanivalĂł kĂŠz a kĂŠzben jĂĄrva lopja be magĂĄt a nĂŠzĹ gondolatai kĂśzĂŠ, hogy aztĂĄn napokig tegyen fel Ăşjabb ĂŠs Ăşjabb kĂŠrdĂŠseket magĂĄnyrĂłl, sorsrĂłl, vĂĄgyrĂłl, hatĂĄrokrĂłl, helyesrĹl ĂŠs helytelenrĹl.
A XX. szĂĄzad egyik legjelentĹsebb olasz drĂĄmaĂrĂłja bĹąntĂŠnyt is, hĂĄborĂş utĂĄni sorskeresĂŠst is lĂĄtott ĂŠppen eleget, nem vĂŠletlen, hogy az a mĹąve lett a legismertebb, amelyben ezek kĂśrĂŠ ĂŠpĂźl a cselekmĂŠny.
A kamaraterem mĂŠretĂŠbĹl adĂłdĂłan szĹąkmarkĂşan mĂŠrtĂŠk a teret Mucsi BalĂĄzs dĂszletĂŠhez, aki jĂłl megoldotta helyzetet, a nĂŠzĹnek gyorsan ĂĄtĂĄll az agya, hogy mikor jĂĄtszĂłdik kinn ĂŠs mikor benn egy-egy jelenet a szĂnpad kĂśzepĂŠt tolakodĂłan elfoglalĂł kĂşt kĂśrĂźl.
HĂĄrom, a vĂĄros zajĂĄtĂłl tĂĄvol, elszigetelten ĂŠlĹ nĹ – az Ăśzvegy Agata (Varga Lili), lĂĄnya Silvia (JuhĂĄsz JĂĄzmin), s az egyedĂźlĂĄllĂł sĂłgornĹ Pia (SzilvĂĄsi Judit) – melankĂłlikus egykedvĹąsĂŠgben tengeti napjait a gazdasĂĄgban, ahol a kecskĂŠk tartĂĄsa az egyetlen remĂŠny a tĂşlĂŠlĂŠsre, de egyben kerĂŠkkĂśtĹje is minden vĂĄgy megvalĂłsĂtĂĄsĂĄnak. E mĂłkuskerĂŠkben prĂłbĂĄljĂĄk feldolgozni gyĂĄszukat, amikor hĂvatlanul betoppan a portĂĄra a fiatal, jĂłkĂŠpĹą Angelo (HajdĂş-Sobor Csaba). Hamar a hĂĄz ura, Agata bizalmĂĄba fĂŠrkĹzik, aki sokkal inkĂĄbb a fĂŠrfit lĂĄtja meg benne, mint egykori fĂŠrje katonatĂĄrsĂĄt. A szĂłszĂĄtyĂĄr, mĂŠzes-mĂĄzos szĂŠlhĂĄmos vendĂŠgrĹl hamar kiderĂźl, hogy nem rajong a munkĂĄĂŠrt, ellenben hamar kiĂŠpĂti sajĂĄt hĂĄremĂŠt – HajdĂş-Sobor Csaba pontosan jĂĄtssza a nĹket egymĂĄs ellen is kihasznĂĄlĂł macsĂłt, kĂźlĂśnĂśsen a dĂźhkitĂśrĂŠsei „Ăźlnek” a tĂśrtĂŠnetben. Varga Lili AgatĂĄja egyszerre kiĂĄlt hĹąvĂśs, kiszĂĄmĂthatĂł ĂśnĂĄllĂłsĂĄgĂŠrt ĂŠs a megzabolĂĄzhatatlan forrĂł vĂĄgyĂŠrt. Ĺ az, aki – kĂźlĂśnĂśsen lĂĄnyĂĄval zajlĂł hosszĂş pĂĄrbeszĂŠde kĂśzben derĂźl ez ki – maga sem elĂŠgedett sorsĂĄval, de mĂŠg kevĂŠsbĂŠ szeretnĂŠ ugyanezt a terhet Silvia vĂĄllĂĄra helyezni. SzilvĂĄsi Judit alakĂtĂĄsĂĄban a megtĂśrt, „mĂĄsodhegedĹąs” Pia is meglelni vĂŠli nĹiessĂŠgĂŠnek ĂŠrtelmĂŠt a „lepattanĂłban”, a kĂŠt nĹ kivirĂĄgzĂĄsĂĄnak mĂŠg az a felismerĂŠs sem vet vĂŠget, hogy nem csak az derĂźl ki: kĂśzvetlen rivĂĄlissĂĄ tette Ĺket Angelo, egymĂĄs ellen is kihasznĂĄlva a kĂŠt idĹsebb eltartĂłjĂĄt, de gondolatban mĂĄr becserkĂŠszte a lĂĄnyt is – hja, a dolgatlansĂĄgĂŠrt is sokat kell tenni… Silvia, azaz az Ĺt megformĂĄlĂł JuhĂĄsz JĂĄzmin jĂĄtĂŠka adja a legtĂśbb lehetĹsĂŠget az ĂŠrzelmek kĂśzlĂŠsĂŠre, amelyeket jĂłl oldott meg mind az Angeloval, mind anyjĂĄval szemben vĂĄltozĂł magatartĂĄsa sorĂĄn. A konfliktusok zenei alĂĄfestĂŠse (Hunyadi MĂĄtĂŠ zenĂŠjĂŠvel, RomhĂĄnyi Levente dalszĂśvegeivel), majd azok hirtelen rĂĄdĂśbbenĂŠseket, hangulatvĂĄltozĂĄsokat jelzĹ megszĹąnĂŠse mĂŠg tovĂĄbb ĂŠlezte a konfliktushelyzeteket, egyben fokozva a feszĂźltsĂŠget, sugallva a drĂĄmai vĂŠget.
ErdĂŠlyi GĂĄbor az Ăśreg Edoardot jĂĄtszva kĂŠt epizĂłdszerepre kĂĄrhoztatott, ezekben azonban jĂłl testesĂtette meg a falusiakkal ellentĂŠtben szinte teljesen ĂŠrdektelen, ĂtĂŠletet nem mondĂł sofĹr szerepĂŠt.
Angelo csak ideig-ĂłrĂĄig volt kĂŠpes uralni azokat a szĂĄlakat, amelyekkel a nĹket igyekezett – hĂşzd meg, ereszd meg alapon – kordĂĄban tartani, a vĂŠgzetĂŠt nem kerĂźlhette el. A miĂŠrt?-ek ĂśsszegzĂŠsĂŠt akĂĄr a nĂŠzĹre is bĂzhatnĂĄ Debreceni BoglĂĄrka dramaturg ĂŠs MĂĄtĂŠ KrisztiĂĄn rendezĹ, s a Zenthe BĹąntĂŠny a Kecskeszigeten-ĂŠnek megtekintĂŠse utĂĄn valĂłszĂnĹąleg mindenkinek mĂĄs ĂŠs mĂĄs esik nagyobb sĂşllyal a latba. Ăppen ettĹl zseniĂĄlis mĂŠg ma is Betti drĂĄmĂĄja.
(aĂĄ)
Az elĹaĂĄdst legkĂśzelebb februĂĄr 3-ĂĄn 18 ĂłrĂĄtĂłl jĂĄtsszuk SzĂŠcsĂŠnyben a VĂĄrosi MĹąvelĹdĂŠsi KĂśzpont szĂnhĂĄztermĂŠben.
